MENULIS DI TENGAH KEHITAMAN MALAR...
AKU INGIN MENCARI KEHIDUPAN YANG TERINGKAP DI SEBALIK KEHITAMAN YANG KEKAL. MENCARI KABUS PAGI YANG LEBIH KELABU DARIPADA KEGELAPAN YANG HITAM. TAK KU MENGERTI DI TENGAH MASA. MISTERI HIDUP TERSINGKAP DAN TERURAI. ZARAH KESAKITAN TERZAHIR DI TENGAH KEMANGAN YANG MATI. AKU MENANTI MASA YANG MELEWATI. MENCARI KEBENARAN YANG KIAN KABUR DALAM LOWONGAN KEBOHONGAN. DIMANA KEPERCAYAAN?? ATAU TERSINGKAP KEBINASAAN YANG TAK TERDUGA?KU MENGERTIKAN HATI... KU MENYINGKAP MIMPI YANG TERBENAM DALAM KESEPIAN. MUNGKIN HATI MENERJAH KANTUNG KEINGINAN YANG TERLALU MENGASAK JIWA. MALAM ITU MENJENGAH DI TENGAH KEGELAPAN. AKU TERSUNGKUR. MENATAP KEINDAHAN YANG RUPANYA IMAGINASI. PABILA KU BUKA MATA AKU LIHAT KEMUSNAHANYA. MALAM ITU MENYANYI SEPI.
MENULIS DI TENGAH KEHITAMAN MALAR...
APAKAH AKU BERSALAH MENJANGKA KEMUSNAHAN? ATAU AKU PESALAH YANG MENJANGKA KEHITAMAN HARI DEPAN. BICARA HITAM DAN KUSAM. MATI DALAM KEINDAHAN YANG KOSONG. DIMANA KENESTAPAAN YANG MENANTI KEINDAHAH? AKU MENOLAK KATA MALAM YANG SEPI. AKU MENCEBIK KEPADA PUNGGUK YANG MASIH TERLALU SETIA PADA SESUATU YANG TERLALU JAUH DIJANGKAUAN. MENCARI ERTI KEMAAFAN YANG TERSELINDUNG SEJUTA KEPAHITA. APAKAH AKU MAMPU MENCEBIR LAGI KEPADA PUNGGUK. AKU MALAM INI BERCERITA. MALAR YANG HILANG KESAKTIAN. MENJANGKAU CAKARAN YANG KUSUT. AKU MASIH MENCARI KEHIDUPAN YANG BENAR. ATAU AKU HANYA AKAN MENEMUI KEBOHONGAN? MALAM INI KU BERCERITA, MUNGKIN MALAM ESOK AKU MENDENGAR CERITA.
MENULIS DI TENGAH KEHITAMAN MALAR...
AKU HILANG DAN SEPI. MENCRI KEHIDUPAN DAN AKU TEMUINYA. NAMUN, AKU SEDAR SEGALAYA SEMENTARA. KEHITAMAN YANG MALAR MENGELAP MATAKU NAMUN KU CUBA BUKA MATA HATI NAMUN MASIH KELABU DAN KABUR. NAMUN LANGKAH TAK INGIN TERHENTI DI SINI. AKU INGIN BERLARI. MERNCORAK MIMPI YANG PASTI DI TENGAH KEHITAMAN MALAR...
BUTTON
Sunday, February 14, 2010
Saturday, February 13, 2010
MENJANGKA ATAU MENDUGA???
MENJANGKAKAN ATAU MENDUGA.....
KEHIDUPAN INI TERLALU RUMIT SIMPULANYA... SEHINGGA SUKAR MENJANGKAKAN DI MANA PENGHUJUNG IKATANYA... AKU BERBICARA DARI HATI... BUKAN MEMPROTES MAHUPUN MENYOKONG. MATAKU MENATAP AKHBAR PILU. KEHANCURAN DEMI KEHANCURAN MENERPA. KEGUSARAN MENERJAH KE SETIA RONGGA KEHIDUPAN. APAKAH AKU MASIH MAMPU MELIHAT HARI ESOK DENGAN KEBAHAGIAAN. ATAU AKU HAYA AKAN NAMPAK KEJELIKKAN DI SEBALIK WAJAH YANG TAMPAK SUCI. MASIH KU MENCARI KEBENARAN YANG BENAR BUKAN KEBANARAN YANG BOHONG. MEMAHAMI DAN MENTAFSIR SETIAP KATA BAK PELURU MEMBUNUH SETIAP SATU JIWA YANG KOSONG DAN LEMAH. APAKAH AKU MASIH MAMPU UNTUK BERDIRI SEDANGKAN LANGKAH INI SEMAKIN LONGLAI DI TENGAH KEHANCURAN KEBAHAGIAAN UMAT MANUSIA.
MENJANGKA ATAU MENDUGA....
KU BUKAN MENCERCA JAUH SEKALI MENCACI. KUBUKAN INGIN MELEPASKAN AMARAH MAHUPUN MEMARAHI. TAPI KESAKITAN DALAM HATI SEMAKIN MENJELMA SAAT KU LIHAT PERBALAHAN DEMI PERBALAHAN. KEMANA LETAKNYA IKATAN KASIH YANG DI SEMAI SEJAK DULU. DIMANA HILANGNYA KASIH ANTARA MANUSIA SEJAGAT SEPERTIMANA KUATNYA KASIH NABI JUNJUNGAN BUAT UMATNYA. TERLALU AMPUH DAN RAPUH HATI KITA. MENJEBAK DIRI KEPADAKEHANCURAN. SEDANGKAN SEGALANYA PASTI UTUH TANPA PERBALAHAN.
MENJANGKA ATAU MENDUGA....
AKU MASIH TERUS INGIN MENULIS. MENCERNA PENDAPAT YANG AKU SENDIRI GUSAR ANDAI TERLALU HIPERBOLA. ATAU MUNGKIN MELUKAKAN. AKU MASIH MENCARI TITIK PERMULAAN SEGALANYA. TITIK HITAM YANG MULA MERAJAI HATI YANG KIAN GELAP DAN KABUR. MASIH AKU TERBAYANG BAGAIMANA KU LIHAT DI DADA AKHBAR WAJAH SUCI SEORANG BAYI DI BUANG TANPA BELAS. TANPA WUJUD RASA SIMPATI. AKU MASIH MENCARI DAN MENCARI APAKAH MUNGKIN ADA YANG TERSILAP DALAM PERCATURAN HARI INI. NAMUN AKU LIHAT USAHA DEMI USAHA MEMBUATKAN AKU SEDAR, KITA TIDAK INGINKANYA BERLAKU. JADI SIAPA YANG SILAP?? JIKA SEMUA ORANG MEMPROTESNYA DAN TERUS MEMBANTAH, PASTINYA TIDAK AKAN ADA KEMUNCULANYA. JADI AKU TERTANYA... APAKAH MUNGKIN SEMUA INI ADA PEMULANYA DAN PENAMATNYA???
MENJANGKA ATAU MENDUGA....
KEHIDUPAN INI TERLALU RUMIT SIMPULANYA... SEHINGGA SUKAR MENJANGKAKAN DI MANA PENGHUJUNG IKATANYA... AKU BERBICARA DARI HATI... BUKAN MEMPROTES MAHUPUN MENYOKONG. MATAKU MENATAP AKHBAR PILU. KEHANCURAN DEMI KEHANCURAN MENERPA. KEGUSARAN MENERJAH KE SETIA RONGGA KEHIDUPAN. APAKAH AKU MASIH MAMPU MELIHAT HARI ESOK DENGAN KEBAHAGIAAN. ATAU AKU HAYA AKAN NAMPAK KEJELIKKAN DI SEBALIK WAJAH YANG TAMPAK SUCI. MASIH KU MENCARI KEBENARAN YANG BENAR BUKAN KEBANARAN YANG BOHONG. MEMAHAMI DAN MENTAFSIR SETIAP KATA BAK PELURU MEMBUNUH SETIAP SATU JIWA YANG KOSONG DAN LEMAH. APAKAH AKU MASIH MAMPU UNTUK BERDIRI SEDANGKAN LANGKAH INI SEMAKIN LONGLAI DI TENGAH KEHANCURAN KEBAHAGIAAN UMAT MANUSIA.
MENJANGKA ATAU MENDUGA....
KU BUKAN MENCERCA JAUH SEKALI MENCACI. KUBUKAN INGIN MELEPASKAN AMARAH MAHUPUN MEMARAHI. TAPI KESAKITAN DALAM HATI SEMAKIN MENJELMA SAAT KU LIHAT PERBALAHAN DEMI PERBALAHAN. KEMANA LETAKNYA IKATAN KASIH YANG DI SEMAI SEJAK DULU. DIMANA HILANGNYA KASIH ANTARA MANUSIA SEJAGAT SEPERTIMANA KUATNYA KASIH NABI JUNJUNGAN BUAT UMATNYA. TERLALU AMPUH DAN RAPUH HATI KITA. MENJEBAK DIRI KEPADAKEHANCURAN. SEDANGKAN SEGALANYA PASTI UTUH TANPA PERBALAHAN.
MENJANGKA ATAU MENDUGA....
AKU MASIH TERUS INGIN MENULIS. MENCERNA PENDAPAT YANG AKU SENDIRI GUSAR ANDAI TERLALU HIPERBOLA. ATAU MUNGKIN MELUKAKAN. AKU MASIH MENCARI TITIK PERMULAAN SEGALANYA. TITIK HITAM YANG MULA MERAJAI HATI YANG KIAN GELAP DAN KABUR. MASIH AKU TERBAYANG BAGAIMANA KU LIHAT DI DADA AKHBAR WAJAH SUCI SEORANG BAYI DI BUANG TANPA BELAS. TANPA WUJUD RASA SIMPATI. AKU MASIH MENCARI DAN MENCARI APAKAH MUNGKIN ADA YANG TERSILAP DALAM PERCATURAN HARI INI. NAMUN AKU LIHAT USAHA DEMI USAHA MEMBUATKAN AKU SEDAR, KITA TIDAK INGINKANYA BERLAKU. JADI SIAPA YANG SILAP?? JIKA SEMUA ORANG MEMPROTESNYA DAN TERUS MEMBANTAH, PASTINYA TIDAK AKAN ADA KEMUNCULANYA. JADI AKU TERTANYA... APAKAH MUNGKIN SEMUA INI ADA PEMULANYA DAN PENAMATNYA???
MENJANGKA ATAU MENDUGA....
AKU MASIH MENCARI JAWAPAN... NAMUN SEMAKIN BANYAK PERSOALAN YANG MUNCUL. HATI INI TIDAK LAGI TENANG SETENANG TASIK CHINI. HATI INI MULA BERKOCAK MENCARI JAWAPAN. AKU MASIH MENANTI HARI YANG MENDATANG. MENGHITUNG SATU PERSATU. MENCARI KEHIDUPAN DI CELAHAN DEDAUN YANG KIAN KERING DAN LAYU. MASIHKAH SEMPAT AKU BERLARI UNTUK MEMBAJAI POHON YANG KIAN RAPUH INI?? SEDANGKAN AKU LIHAT DAUN LAYU SEMAKIN BERTAMBAH. BATANGNYA SEMAKIN MEREKAH DAN RAPUH. BERTAHANLAH KERANA AKU YAKIN ADA TANGAN AJAIB YANG AKAN MENYIRAMINYA DENGAN AIR MEMBAJAINYA DENGAN SEMPURNA. AKU HARAP MASIH SEMPAT.....
MENJANGKA ATAU MENDUGA.... AKU SENDIRI TIDAK PASTI....
Saturday, January 30, 2010
MENULIS DAN TERUS MENULIS
KEHIDUPAN INI MEMPUNYAI PELBAGAI CABANGNYA... KITA HANYA PERLU MEMILIH.. NAMUN MANUSIA SERING SAHAJA SILAP MEMBUAT PILIHAN.. MEREKA TELAH MEMILIH UNTUK SENGSARA WALAUPUN PADA HAKIKATNYA MEREKA MAMPU UNTUK BAHAGIA.. TUHAN TELAH MENCIPTAKAN MANUSIA UNTUK MENJADI PEMIMPIN DI MUKA BUMI.. MESKI HANYA MEMIMPIN DIRI SENDIRI NAMUN TANGGUNGJAWAB ITU TETAP TERGALAS DI BAHU KITA.. JIKA KITA TERSILAP MEMILIH JALAN ALANGKAH RUGINYA.. MASAKAN TIDAK RUGI JIKA KITA TERPAKSA MENGHARUNGI KESENGSARAAN HIDUP HANYA KERANA SATU PEMILIHAN YANG SALAH. MUNGKIN ADA YANG BERKATA SEGALANYA KERANA TAKDIR. JANGAN MENYALAHKAN TAKDIR. JIKA KITA MAHU DAN KITA BERUSAHA KITA MAMPU MERUBAHNYA. HANYA DUA TAKDIR YANG TIDAK MAMPU KITA UBAH, JODOH DAN MAUT, NAMUN YANG LAIN DENGAN IZIN ALLAH KITA MAMPU MENGUBAHNYA. MENULIS DAN AKU TERUS MENULIS. MENGISI RUANGAN YANG KIAN KUSAM INI DENGAN SECEBIS PENDAPAT TENTANG KEHIDUPAN. MENGAPAKAH MESTI MENYALAHKAN ORANG LAIN SEDANGKAN SILAP ITU TERGALAS DI BAHU KITA SENDIRI. MENULIS DAN TERUS MENULIS. BUKAN TERNIAT UNTUK MENYINGGUNG HANYA MENCETUS RASA DI HATI INI. SUDAH ACAP KALI AKU DI PERLIHATKAN TENTANG KEKEJAMAN DUNIA. MENJADI KESANGSIAN DALAM DIRI TERUS BERTAHTA. KEMANA LETAKNYA KEADILAN KEPADA UMAT MANUSIA?? KEMANA HILANGNYA KESETIAN YANG TERSEMAT DALAM DADA SETIAP UMAT MANUSIA?? PEMERINTAH ITU ADALAH TUNJANG KEPADA NEGARA. JIKA DAUN TIDAK MAHU MENYERAP OKSIGEN UNTUK POHON TERUS MENJANA MAKANAN MASAKAN POKOK ITU MAMPU BERTAHAN?? PEMIMPIN ADALAH TUNJANG (AKAR) KEPADA POHON, RAKYAT ADALAH DAUN KEPADA POKOK YANG BEKERJA KERAS MEMBUAT MAKANAN UNTUK POKOK TERUS SUBUR... PERNAHKAH TERLIHAT POHON TANPA DAUN?? ATAU POHON TANPA AKAR?? TIDAK.... TUHAN TELAH MENCIPTA PENUH SEMPURNA SEBATANG POHON ITU. BERGITULAH TERBENTUKNYA SEBUAH KERAJAAN YANG PENUH ORGANISASI... NAMUN MATAKU MELIHAT HAKIKAT HARI INI. MELIHAT KEHANCURAN YANG TAK BERPENGHUJUNG. UMAT MANUSIA MULA BERPECAH. AGAMA DAN PEGANGAN TIBA-TIBA MENJADI SATU JURANG YANG MEMISAHKAN JARAK ANTARA KITA YANG DULUNYA MAMPU UNTUK BERLAGA BAHU UNTUK MEMENUHI DATARAN MERDEKA MELAUNGKAN UNGKAPAN KERAMATA 'MERDEKA' SEBANYAK TUJUH KALI. RUMAH IBADAT MENJADI SASARAN UNTUK TERUS MENJAUHKAN LAGI JURANG PERKAUMAN. KEMANA LETAKNYA SEMANGAT TUNKU? KEMANA HILANGNYA KRGIGIHAN TUN ABDUL RAZAK? KEMANA JEJAK KEINGINAN KECERMELANGAN TUN HUSSIN ONN? KEMANA KEMAJUAN DAMBAAN TUN DR MAHATHIR?? KEMANA SEMANGAT LESTARI TUN ABDULLAH... KINI KEMANA SEMANGAT JUANG DATUK NAJIB DILEMPARKAN?? TIDAKKAH TERLINTAS UNTUK TERUS BERPEGANG KEPADA PRINSIP "SATU" KITA. TIADA BEZA KAUM DAN WARNA KULIT. TIADA BEZA AGAMA DAN PENEMPATAN. KITA SAMA. SATU MALAYSIA. MENJANA PENGALIRAN EKONOMI UNTUK KEPENTINGAN BERSAMA. MENJANA KECERMELANGAN MINDA UNTUK GENERASI YANG SAMA. UNTUK MENGGERAK KEDAMAIAN DAN KEAMANAN UNTUK DI NIKMATI BERSAMA.
AKU MENULIS DAN MENULIS... MENCAPAH IDEA YANG TAK TERLINTAS UNTUK BERPOLITIK. APATAH LAGI MEGKRITIK. AKU CUMA MENULIS DARI CTUSAN IDEA DEMI IDEA YANG TERUS MEMBUATKAN JARIKU LANCAK MENARI DI MEDAN PENULISAN INI UNTUKKU TERUS MENAIP SATU PERSATU PATAH KATA. MUNGKIN KERINDUAN MENULIS DI RUANGAN KECIL INI MEMBUATKAN TANGAN INI MENAIP APA SAHAJA YANG TERLINTAS DI MINDAKU. AKU TERU INGIN MENULIS. BUKAN INGIN MENDESAK ATAU MENGHANSUT. SEKADAR MENULIS IDEA YANG TERCETUS DI BENAK FIKIRAN INI.
AKU MENULIS DAN TERUS MENULIS... MENGISI KEKOSONGAN WAKTU DAN MINDA YANG TERLERAI DARI KEKUSUTAN HATI. AKU INGIN TERUS MENCORET UNTUK TATAPAN HARI DEPANKU. AKU INGIN MELIHAT PERUBAHAN CORETANKU TENTANG DUNIA INI. APAKAH MASIH TERUS MERUNDUM ATAU AKU BAKAL MENCORET SESUATU YANG MENYENANGKAN.
MENULIS DAN TERUS MENULIS... AKU AKAN TERUS MENULIS... KERANA AKU ADALAH PENULIS...
AKU MENULIS DAN MENULIS... MENCAPAH IDEA YANG TAK TERLINTAS UNTUK BERPOLITIK. APATAH LAGI MEGKRITIK. AKU CUMA MENULIS DARI CTUSAN IDEA DEMI IDEA YANG TERUS MEMBUATKAN JARIKU LANCAK MENARI DI MEDAN PENULISAN INI UNTUKKU TERUS MENAIP SATU PERSATU PATAH KATA. MUNGKIN KERINDUAN MENULIS DI RUANGAN KECIL INI MEMBUATKAN TANGAN INI MENAIP APA SAHAJA YANG TERLINTAS DI MINDAKU. AKU TERU INGIN MENULIS. BUKAN INGIN MENDESAK ATAU MENGHANSUT. SEKADAR MENULIS IDEA YANG TERCETUS DI BENAK FIKIRAN INI.
AKU MENULIS DAN TERUS MENULIS... MENGISI KEKOSONGAN WAKTU DAN MINDA YANG TERLERAI DARI KEKUSUTAN HATI. AKU INGIN TERUS MENCORET UNTUK TATAPAN HARI DEPANKU. AKU INGIN MELIHAT PERUBAHAN CORETANKU TENTANG DUNIA INI. APAKAH MASIH TERUS MERUNDUM ATAU AKU BAKAL MENCORET SESUATU YANG MENYENANGKAN.
MENULIS DAN TERUS MENULIS... AKU AKAN TERUS MENULIS... KERANA AKU ADALAH PENULIS...
Saturday, December 26, 2009
Luahan Jemari Di Lagu Sepi....
Hidup ini terlalu aneh... pelbagai perasaan yang mendatang terlalu sukar untukku tafsirkan...
aku mencari ketenangan dalam kekusutan... Dilema yang menyinggah di hati ini terlalu sukar untk di rungkai... Aku tidak ingin membenci.. tapi hati terus mendesak...namun aku ini bukan pembenci yang sejati... kebencian itu hilang di tengan aku mencuba untuk mengapai ketenangan diri... Kubeserah kepada ILLAHI. aku tidak inin terus mengejar mimpi yang misteri di tengah lautan kesepian. Aku menghilang di twengan banjir yang menumpaskan kemarau hati yang gersang... Tidak ingin mencuba untuk menyakiti sesiapa... Meski hanya untuk mempermain rasa... Cukuplah sekali aku dip ermainkan... dijadikan boneka kayu untuk kepentingan mereka... Aku belajar... Aku mengerti... Perasaan hati yang sayu tak mungkin ku tepis... namun aku berjanji... bukan untuk diriku sahaja... tetapi untuk semua di sekelilingku... Aku tidak mahu menjadi bonek lagi... aku tidak mahu di persendakan lagi... apatah lagi mengejar mimpi yang kemarau... Aku akan bangkit di lembah sepi ini.... Membajai tanah yang gersang ini... keranana aku berjanji atas nama... Pertiwi...
Menjunjung kedaulatan... Menjulang keamanan.... Cukuplah tangisan palestin dan Gaza mencurah ke bumi... Jangan biar kebinasaan merajai sanubari... Tanin ini dalam sendu...Aku meiti malam yang gersang...Mencoret sebuah lukisan...Penuh dengan titik hitam...Aku pasrah....
aku mencari ketenangan dalam kekusutan... Dilema yang menyinggah di hati ini terlalu sukar untk di rungkai... Aku tidak ingin membenci.. tapi hati terus mendesak...namun aku ini bukan pembenci yang sejati... kebencian itu hilang di tengan aku mencuba untuk mengapai ketenangan diri... Kubeserah kepada ILLAHI. aku tidak inin terus mengejar mimpi yang misteri di tengah lautan kesepian. Aku menghilang di twengan banjir yang menumpaskan kemarau hati yang gersang... Tidak ingin mencuba untuk menyakiti sesiapa... Meski hanya untuk mempermain rasa... Cukuplah sekali aku dip ermainkan... dijadikan boneka kayu untuk kepentingan mereka... Aku belajar... Aku mengerti... Perasaan hati yang sayu tak mungkin ku tepis... namun aku berjanji... bukan untuk diriku sahaja... tetapi untuk semua di sekelilingku... Aku tidak mahu menjadi bonek lagi... aku tidak mahu di persendakan lagi... apatah lagi mengejar mimpi yang kemarau... Aku akan bangkit di lembah sepi ini.... Membajai tanah yang gersang ini... keranana aku berjanji atas nama... Pertiwi...
Menjunjung kedaulatan... Menjulang keamanan.... Cukuplah tangisan palestin dan Gaza mencurah ke bumi... Jangan biar kebinasaan merajai sanubari... Tanin ini dalam sendu...Aku meiti malam yang gersang...Mencoret sebuah lukisan...Penuh dengan titik hitam...Aku pasrah....
Friday, November 27, 2009
PENCARIAN
Hati ini men\mbawa khabar
dia...aku...
kemana jejak kaki yang hilang...
dibawa bah..
atau di tiup bayu??
kata-kata itu terlalu menjerat...
tertanya...
konklusi harus di cari...
malam menyepi tanpa suara
Khabar itu kosong
mimpi itu hanya illusi
jemari yang bermain dimata pena
melangkah dalam gelita
tak ku hiraukan lagi...
kerana aku...
pencari konklusi...
dia...aku...
kemana jejak kaki yang hilang...
dibawa bah..
atau di tiup bayu??
kata-kata itu terlalu menjerat...
tertanya...
konklusi harus di cari...
malam menyepi tanpa suara
Khabar itu kosong
mimpi itu hanya illusi
jemari yang bermain dimata pena
melangkah dalam gelita
tak ku hiraukan lagi...
kerana aku...
pencari konklusi...
Sunday, November 22, 2009
Jejak Hilang
Jejak yang hilang...
Pewira yang ghaib...
Kemana arah ini...
Saat kaki tak ingin melangkah
Sendiri...
Pasti..
Meratap kekecewaan dalam kesyahduan diri yang masih lagi khilaf
Di mana akhiran cerita ini??
Sedangkan perwiranya masih lagi menyepi...
Usah lagi suara itu bertanya
Atau meratap kesepian itu
Malam yang dingin ku hapus kelukaan
Dalam mendabik dada kekecewaan
Dalam kedamaian...
Dalam ketakutan...
Menoreh rapuh illusi.......
Pewira yang ghaib...
Kemana arah ini...
Saat kaki tak ingin melangkah
Sendiri...
Pasti..
Meratap kekecewaan dalam kesyahduan diri yang masih lagi khilaf
Di mana akhiran cerita ini??
Sedangkan perwiranya masih lagi menyepi...
Usah lagi suara itu bertanya
Atau meratap kesepian itu
Malam yang dingin ku hapus kelukaan
Dalam mendabik dada kekecewaan
Dalam kedamaian...
Dalam ketakutan...
Menoreh rapuh illusi.......
Tuesday, November 10, 2009
Sebuah Kontra Maya
kehadiranya kian tiba...
debar waktu detik ini memanjang memori lalu...
pernah ku lalui detik ini...
namun hati masih di usik debar...
gemersik rindu pada sebuah kasih...
bau harum buku yang menyanggah memori...
dah ku titipkan serunai kasih
ilmiah malap dalam ke harmonian
aku mencari..
menutup tirai malam yang kian sayup suaranya... mengapa mentafsir..
andai diri bukan pentafsir...
suara sumbang itu bergema lagi
mengisi takbir memori yang sepi..
ku semai kemarahan ini..
ku ganti siraman salju pagi
rintik noktah beralun lagi...
melodi itu menjamah pemikiran
saat minda terlalu gerun menjamah kenangan..
dalam ke alpaan yang tak henti...
Diam musnah!!
tak ku ingin jebat hidup lagi..
menderhakai duli...mencemar daulat...
atas sumpah setia sahabat kononya..
hingga tunduk di bawah nafsu
malam menjerit..
tak ku ingin...
menjalin illusi
dalam.....
sebuah kontra maya...
debar waktu detik ini memanjang memori lalu...
pernah ku lalui detik ini...
namun hati masih di usik debar...
gemersik rindu pada sebuah kasih...
bau harum buku yang menyanggah memori...
dah ku titipkan serunai kasih
ilmiah malap dalam ke harmonian
aku mencari..
menutup tirai malam yang kian sayup suaranya... mengapa mentafsir..
andai diri bukan pentafsir...
suara sumbang itu bergema lagi
mengisi takbir memori yang sepi..
ku semai kemarahan ini..
ku ganti siraman salju pagi
rintik noktah beralun lagi...
melodi itu menjamah pemikiran
saat minda terlalu gerun menjamah kenangan..
dalam ke alpaan yang tak henti...
Diam musnah!!
tak ku ingin jebat hidup lagi..
menderhakai duli...mencemar daulat...
atas sumpah setia sahabat kononya..
hingga tunduk di bawah nafsu
malam menjerit..
tak ku ingin...
menjalin illusi
dalam.....
sebuah kontra maya...
Subscribe to:
Posts (Atom)